Cím: Texting
Eredeti író: TheGermCafe
Páros: Markson (GOT7 Mark Tuan x GOT7 Jackson Wang)
Műfaj: fluff, romantikus
Leírás: 1 Új Beérkező Üzenet.
J: Akarsz Felesz vagy merszezni?
.....
M: Persze:)
J: Én kezdek. Felelsz vagy mersz?
•
J: Felelsz vagy mersz?
M: Felelek.
J: Tetszik valaki?
M: Igen. Igazából elég régóta.
J: Ki az?
M: Hé, egyszerre csak egy kérdés :P Én jövök.
J: Ah, jó.
M: Felelsz vagy mersz?
J: Merek.
M: HÚZD LE A NADRÁGODAT A SZOMSZÉDOD ELŐTT!!! Küldj egy képet bizonyítékként!
1 Új Beérkező Kép
J: Örülsz?
Egy kép ugrott elő Jackson szomszédjáról. Arcáról könnyen ki lehetett venni az undort és a rémületet egyaránt, valamint Mark a kép alján két elmosódott gömböt vélt felfedezni.
M: Nagyon! Nem bírok leállni a nevetéssel!! XD
J: Legalább te boldog vagy. Nekem még mindig mellette kell élnem! :/
M: Hé, fel a fejjel! Te jössz.
J: Igaz, úgyhogy felelsz vagy mersz?
M: Merek.
J: Menj a nővéred szobájába, és kiabáld, hogy "szeretek szopni". Csinálj videót bizonyítéknak! (>~<)
Jackson telefonja rezgett, jelezve, hogy egy videóüzenetet kapott. A fiú rákoppintott, majd türelmetlenül várta, hogy a videó elinduljon.
Mark: (Morog) Utállak, amiért ezt kell csinálnom.
(Mark kinyitotta a szobája ajtaját, majd lement az élénk színekbe öltöztetett folyosóra. Suhogás hallatszott a kamera mögül.)
Biztosan Mark ruhái. Gondolta Jackson mielőtt ismét minden figyelmét a videóra szentelte volna.
(A kamera megállt egy rózsaszín árnyalatú ajtó előtt.)
Jackson felismerte Mark nővére szobájának ajtaját.
Mark: Oké, háromra. Egy (a fiú rárakta a kezét a kilincsre). Kettő (Mark vett egy nagy levegőt). Három (az ajtó kitárult, ahogy Mark lenyomta a kilincset).
(A nővére riadtan nézett fel rá.)
Mark: (Kiabálva) SZERETEK SZOPNI!!!
(Mielőtt a nővére bármit is tehetett volna, Mark becsapta az ajtót, és visszafutott a szobájába. A háttérben még hallatszott az ajtó nyitódása.)
(Mark nővére visító hangját lehetett hallani, ahogy az öccse nevét kiáltja.)
Mark: Francba!
(A videó leállt.)
Jackson nem tudta abbahagyni a nevetést, Mark hangja megfizethetetlen volt, ahogyan a nővére riadt arckifejezése is.
J: OMG! Ez rohadt jó volt!!
M: Kössz -__- Ezután a nővérem bejött a szobámba, hozzám vágott egy párnát, és azt mondta, idézem "Ezt kicseszettül nem akartam tudni!!!" -__-
J: Bocs haver #sorrynotsorry
M: Seggfej. Felelsz vagy mersz?
J: Felelek.
M: Van valaki, aki tetszik neked?
J: Aha. És nagyon édes :D
Féltékenység nyilallt Mark szívébe.
M: Tényleg?
J: Igen, neki van a legaranyosabb mosolya, nevetése és személyisége!
J: És ezek mellett lenyűgözően táncol!!! :D XD
Nagyon kedvelheti őt, huh?
Mark a homlokát ráncolta az üzenetek láttán. Egyáltalán nem tetszettek neki, feszélyezetté és mérgessé tették.
M: Rendben, te következel.
J: Felelsz vagy mersz?
M: Felelek.
Jackson szemei felcsillantak Mark válaszára, most talán megkérdezhetem tőle.
J: Ki az, aki tetszik?
Mark kezei haboztak a telefon billentyűzete felett. Célozgassak vagy csak mondjam el neki? Nem tudta, hogy mit tegyen, teljesen el volt veszve.
M: Hát, az iskolánkba jár, és vívó.
J: Ismerem?
M: Igen, nagyon is...
Jackson nem tudta elhinni, az ő Markjának komolyan tetszik valaki a csapatból?!
J: Taekwoon az?
Jackson nem találta lehetetlennek, ugyanis Taekwoon egészen jól nézett ki. Azonban teljesen biztos volt abban, hogy Taekwoon egy Ahn Daniel nevű énekkarossal jár a suliból.
M: Isten ments! Helyes, de már foglalt és nem is az esetem.
J: Akkor ki az eseted?
M: Mmmhhmm... Valaki, aki több nyelvet beszél, okos, kisportolt, helyes, lökött, és valaki akinek a kedvenc étele a csirke.
Kurvára nem tudom elhinni. Tudja hogy ki az, Istenem, tudja hogy ki az.
J: AZT NE MONDD, HOGY BEJÖN NEKED JINKI!!!
Mark homlokon csapta magát. Jinki még csak nem is sportos! Minden második másodpercben elbotlik a saját lábában! Hogy a francba jutott Jackson eszébe?
Valószínűleg a csirke miatt.
M: Nem, Jackson. Nem Jinki, még csak nincs is benne a vívó csapatban.
Talán le kellene törölnie az okost a listájáról.
J: Oh, tényleg. De akkor ki az??
M: Nem, elég kérdés volt már. Ki tetszik neked?
Erre a kérdésre könnyű volt a válasz. Jackson vigyorgott, miközben leírta a válaszát, amit aztán pillanatokon belül meg is bánt.
....
...
..
.
J: Tuan Yi-En
Mark levegőért kapkodott, nem hitte el, hogy ez a valóság. A kiszemeltje valóban viszonozta volna az érzéseit?
M: Komolyan???
Mostmár nincs értelme tagadni. Érvelt magában Jackson.
J: Komolyan, az iskolakezdés óta beléd vagyok esve.
M: D-de miért?
J: Mert te vagy az eddigi legédesebb személy, akit valaha is láttam. A mosolyod megdobogtatja a szívemet, a lélegzetem eláll attól, ahogyan táncolsz, ha magam alatt vagyok, mindig tudod, hogy mit mondj és hogyan. Először nem tudtam, hogy miért leszek féltékeny vagy dühös, ha valaki a közeledbe megy, különösen mikor az a valaki DongGeun. Aztán olyan apró dolgokat vettem észre veled kapcsolatban, amelyek felgyorsították a szívverésemet, megállították a légzésemet, pirulásra késztettek, vagy éppen mosolyogtam miattuk, mint egy idióta. Ekkor jöttem rá, hogy a baráti szeretetet, amit irántad éreztem felváltotta valami, ami többet jelentett. Ez a valami a szerelem volt.
A mosolyt Mark arcáról egyszerűen nem lehetett letörölni. De hogyan is lehetett volna? A kiszemeltje viszonozta az érzelmeit! Mintha egy álom vált volna valóra.
Mark gyorsan felöltözött, majd sietve lépett ki a házból, hogy abba a parkba vegye az irányát, ahova gyakran szoktak járni Jacksonnal.
J: Mark? Haragszol rám?
Mark beharapott ajakkal küldte el a rövid üzenetet.
M: Találkozzunk a parkban.
Jacksont nyugtalanná tette az üzenet. Vajon Mark nagyon mérges lehetett rá? Jacksont nem érdekelte, ha Mark nem viszonozta az érzéseit, csak ne legyen rá dühös, vagy ami még rosszabb, ne szakítson meg vele minden kapcsolatot. A kétségei ellenére elindult a parkba, miután sikerült kiosonnia a házból.
Az éjszaka hűvös volt, de mi is várható, ha egyszer tél van. Jackson morgott, mikor a hideg levegő áthatolt a vékony kabátján, amit magára kapott, mielőtt elindult volna otthonról. A fiú a fejére húzta a kapucniját, azzal a céllal, hogy megóvja magát a hidegtől. Már csak néhány percre volt a parktól, amikor észrevett egy késő estig nyitva tartó kávézót. Forró csoki, koffein és friss pékáru illata lengte be a levegőt, a fiú gyomrát korgásra késztetve, gyakorlatilag könyörögve az ételért, és valami melegért, amit megihatott volna.
Jackson hunyorgott, mikor kinyitotta a kávézó ajtaját. Körbenézve a fiú azon csodálkozott, hogy miért nem vette észre eddig ezt a helyet. Kellemes légköre volt, a falak halvány barna színűek voltak, az asztalok és a székek pedig fából készültek, bélelt hátlapokkal. A kasszához érve Jackson meglepődött az ismerős arc láttán.
– Szia! Üdvözöllek a- oh, hali Jackson! Nem láttalak – nézett meglepetten az idősebb Jacksonra. Nem számított arra, hogy itt fognak összefutni.
– Szia BaRom, nem is tudtam, hogy ebben a kávézóban dolgozol – BaRom egy mosoly kíséretében bólintott.
– Aha, itt dolgozok már egy ideje. Szóval, mit hozhatok neked?
– Oh, persze – nevetett fel Jackson. – Ne haragudj. Két forró csokit, egy karamellás fánkot és egy szelet sajttortát, légyszi.
– Azonnal – Jackson kifizette az ételt.
Mark egy közeli padon ült a kabátja melegében, kezei a zsebében találtak menedéket a hideg elől. A leheletét látni lehetett. Talán jobban át kellett volna gondolnia azt, hogy kimegy az éjszaka közepén, méghozzá télen. A fiú próbált elbújni a kabát gallérja mögé, hogy melegen tartsa az arcát és az orrát.
Meddig tart Jacksonnak ideérnie? Olyan régóta ülök már itt...
Mintha a gondolatai meghallgatást nyertek volna, valami meleg nyomódott az arcához.
– Úristen! – Mark felkiáltott, miközben elugrott az ismeretlen tárgy elől.
– Hé, Mark, csak én vagyok az! Hoztam magunknak forró csokit, fánkot, meg egy szelet sajttortát. Tessék – a fiú egy gőzölgő műanyag poharat tartott az arca elé.
– Oh, köszi! – Mark hálás volt az italért, ami átmelegítette az egész testét.
Mikor észrevette, hogy Jackson még mindig csak áll, megütögette a maga melletti helyet a padon. Jackson vonakodva foglalt helyet, figyelembe véve a tényt, hogy nem tudta, Mark hogyan érez iránta, vagy az üzenet iránt, amit küldött neki. Szemmel láthatólag feszült és ideges volt. Mark felkuncogott.
Olyan ijedtnek látszik.
– Nyugodj le, nem harapok – nevetett Mark, a szájához emelve a forrócsokiját. A szájában a kakaó és a vanília íze kavarodott. – Honnan tudtad, hogy hogyan szeretem a forrócsokit? – a fiú felvonta a szemöldökét, kíváncsi tekintettel vizslatva a másikat.
– Ez egyszerű. Kedvellek, ezért megjegyzek minden apró dolgot veled kapcsolatban. Nem mellesleg a legjobb barátod vagyok, de ez csak egy ráadás – Jackson elejtett egy mosolyt, amitől Mark nem jutott levegőhöz.
Mark mindig is szerette Jackson mosolyát. A láttán mindig kellemes borzongás futott végig a gerincén. Mark vigyorogva hajolt közelebb Jacksonhoz, aki abbahagyva a mosolygást, szemeit Markra szegezte. Ő is közeledni kezdett. A leheletük összefonódott, érezték, hogy mi fog történni, és mindketten akarták. A szájuk egy édes, szenvedélyes, szeretetteljes és lassú csókban forrt össze. Az ajkaik úgy passzoltak, mint egy kirakós darabjai. Jackson az egyik kezét Mark tarkójára csúsztatta, szorosan magához húzva a fiút, míg a másikkal Mark arcát fogta gyengéden. A csók előrehaladt, ahogyan Mark végighúzta a nyelvét a másik alsó ajkán, Jackson azonnal bejutással ajándékozta meg az idősebbik nyelvét. Mindketten felnyögtek, miközben ízlelőszerveik harcot vívtak az irányításért. Jackson könnyen nyert. Azonban a levegőjük fogytán volt, így kénytelenek voltak elválni egymástól.
– Akkor ez azt jelenti, hogy te is szeretsz engem? – suttogta Jackson lélegzetvisszafojtva, gyengéden nekitámasztva a homlokát a másikéhoz.
Mark elengedett egy légszomjas kuncogást, majd egy gyengéd csókot nyomott Jackson ajkaira. – Hogy tudnálak nem szeretni? – Jackson szemei felcsillantak.
– Mit szólnál a fánkokhoz? – Mark elnevette magát, majd rácsapott Jackson mellkasára. – Oh, vágom. Akkor mit szólnál azokhoz az ajkakhoz?
Mark nem tudott válaszolni, Jackson máris összeérintette az ajkaikat. Forró csoki, sajttorta, fánk, mind feledésbe merültek. Csak a nyelveik játéka számított, amely az eddig általuk tapasztalt legédesebb dolog volt.
